Ma már a legtöbben valószínűleg osztják azt a nézetet, hogy a legjobb, ha több lábon áll az ember. De mi a helyzet akkor, ha valakit annyi minden érdekel, hogy nehezére esik elköteleződni egyetlen munka vagy munkakör mellett? Az ilyen személyt napjainkban Emilie Wapnick híressé vált TED-előadása után a multipotenciális jelzővel illetik, és bár gyakran tehetséges, ám problémás munkavállalóként tekintenek rá, egyre többfelé találkozni azzal az elképzeléssel is, hogy a multipotenciális dolgozók lesznek a legkeresettebbek a jövőben.
„Mi leszel, ha nagy leszel?” – faggatják a felnőttek a gyermekeket. Érdemes megfigyelni a reakciókat: a fiatalok pusztán a pillanatnyi érdeklődési körük függvényében válaszolnak. Ekkor még nem foglalkoznak azzal, hogy mennyire keresett, jól fizetett vagy társadalmilag mennyire megbecsült az adott szakma. Így állhat elő az a helyzet, hogy míg az egyik héten még a kukás, a másik héten már az űrhajós a hőn áhított foglalkozás. Ez aztán az évek folyamán megváltozik, nem ritkán külső nyomásra, hiszen legkésőbb az érettségi környékén mindenki találkozik azzal a nehézséggel, hogy jóformán a semmiből, de legalábbis kevés tapasztalattal a háta mögött kell kitalálnia, hogy hogyan is szeretné tölteni az elkövetkezendő éveit, évtizedeit. Vannak, akiknek ez a széles érdeklődési körüknek és szerteágazó tehetségüknek köszönhetően különösen nagy kihívást jelent. Ők azok, akik végül valószínűleg több, olykor teljesen különböző képesítést szereznek, és sokféle területen kipróbálják magukat a szakmai életükben. Az sem ritka, hogy párhuzamosan végeznek néhány munkát.
A multipotenciális munkavállaló jellemzői
Az Emilie Wapnick nyomán multipotenciálisként is nevezett személyekre a következők jellemzők:
- Több területen is tehetségesek,
- széles az érdeklődési körük,
- kreatívak, innovatívak,
- egyedül is képesek tanulni,
- gyorsan sajátítanak el új ismereteket,
- átlátják az összefüggéseket,
- könnyen alkalmazkodnak az új körülményekhez, feladatokhoz.
Talán már ebből a felsorolásból is kitűnik, hogy miért lehet kifejezetten hasznos a multipotenciális munkavállalók jelenléte a szervezeten belül. Az adaptálódás, innovativitás, gyors tanulás és önállóság olyan skillek, amelyek napjaink állandóan változó környezetében rendkívül értékessé teszik a dolgozót, hiszen a fejlődés és a fennmaradás kulcsát jelentik. Az is vitathatatlan előny, ha a teamen belül van olyan személy, aki több terület ismeretanyagából merítve képes átlátni az összefüggéseket, megpillantani a „nagyobb képet”.
Ugyanakkor a multipotencialitásnak megvannak a maga árnyoldalai: az érintettek gyakran úgy érezhetik, hogy nincs egyetlen igaz hivatásuk, ami csapongóvá teheti őket. A monotonitást rosszul tűrik, előfordulhat, hogy amint igazán otthonosan kezdenek mozogni egy adott területen, rá is unnak a feladataikra, dekoncentrálttá, motiválatlanná válnak. Mivel bíznak a képességeikben, olykor az utolsó pillanatra hagyják a teendőik elvégzését.
Ahhoz, hogy a tehetségük valóban kibontakozhasson és a szervezet is profitáljon a jelenlétükből, meg kell találni a nekik megfelelő pozíciót. A multipotenciális munkavállalók számára az ideális munkakör kihívásokkal teli és dinamikus, a betöltéséhez többféle képességre van szükség. A munkakör lehetőséget nyújt az állandó fejlődésre, teret ad a kreativitásnak és az újító megoldásoknak. Mindemellett pedig lényeges, hogy a teendők és a határidők is tisztázottak legyenek. A multipotenciális dolgozók jól kiegészítik a csapat azon tagjait, akik velük ellentétben egy-egy terület alapos ismerői, specialistái.
A munkaerőpiacon, munkahelyeken való érvényesüléshez elengedhetetlen a szilárd önismeret. Az AGORA Intézet önismereti tréningje segít a résztvevőknek, hogy beazonosítsák a saját személyiségtípusukat, a helyüket a világban és a szervezetben. Így nő az önbizalmuk, kiegyensúlyozottabbá válnak, ami a munkahelyi teljesítményükre is pozitívan hat.