A quiet quitting, vagyis a csendes kilépés vagy csendes kivonulás kifejezéssel úton-útfélen találkozhatunk. Aktualitását mi sem bizonyítja jobban, hogy a Collins English Dictionary, ami minden évben kiválasztja az év legfontosabb, legjellemzőbb szavait és kifejezéseit, 2022-ben a top 10-be sorolta a quiet quittinget is.
Röviden összefoglalva arról van szó, amikor a munkavállaló csak a munkaszerződésében is rögzített minimum elvégzésére törekszik a munkahelyén. Bár a jelenség nem új keletű, a pandémia idején vett igazán lendületet, amikor a bizonytalanság az élet minden területére bekúszott. Cégek küzdöttek a fennmaradásért, a dolgozókat pedig egzisztenciális szorongás kerítette hatalmába. A vállalatoknak gyakran a leépítés eszközéhez kellett folyamodniuk. A megmaradt munkavállalók meg nem egyszer azt vették észre, hogy több ember helyett is dolgoznak. A kizsigerelésbe belefáradt, a munkahelyüktől gyakran fizikailag is eltávolított – gondoljunk a home office-ra – alkalmazottak a korlátozásokat követő enyhülésben ráébredtek, hogy az egészségük, különös tekintettel a mentális egészségükre, többet ér, mint az, hogy túlhajszolják magukat. Ennek eredményeképpen pedig kevesebb energiát fektetnek a munkavégzésbe, csak a tőlük elvárt minimum teljesítésére szorítkoznak.
A jelenség okai között szerepel még a túlterheltség mellett az elvárások tisztázatlansága, a nem egyértelmű kommunikáció, az elismerés és a bizalom hiánya. Az elmaradó fizetésemelés, a fejlődésre, előrelépésre való lehetőség valószínűtlensége.
A csendes kilépés jelei
Arról, hogy mindez káros-e vagy épp ellenkezőleg, visszatalálás a normalitáshoz, amelyben egyensúly van a munka és a magánélet között, eltérőek a vélemények. Azonban a munkáltatónak érdemes felismernie a quiet quitting jeleit, hiszen azok felhívhatják a figyelmét rá, hogy a dolgozó motivációját vesztette, így nem árt beavatkoznia.
Izoláció: a dolgozó elzárkózik a munkahelyi kapcsolatfelvételtől. Nem keresi a kollégái társaságát, távmunka esetén különösen nehezen elérhető, nem válaszol az üzenetekre.
Távol marad az opcionális eseményektől: amennyiben egy program vagy napirendi pont nem kötelező, távol marad. Nem megy el például a csapatépítőre, ha az csak opcionális.
Kerüli a beszélgetéseket: legyen szó az ebédszünetről vagy a mítingekről, nem szívesen szólal meg, minden nélkülözhetőnek ítélt társalgástól visszavonul.
Csak a legszükségesebb feladatok elvégzése: a feladataiban is csak a minimum teljesítésére törekszik, opcionális teendőket nem végez, gazdára váró feladatokra nem jelentkezik.
Fásultság: a lelkesedés teljes hiánya idővel nyilvánvalóvá válik, a munkavállaló a kiégés jeleit is mutathatja. Inkább negatívan, sőt olykor akár cinikusan viszonyul a feladataihoz. Mindez idővel a teljesítményén is látszódhat, nem végzi jó minőségben vagy határidőre a munkáját.
Hosszú távon nem jó, ha az ember csak a munkájáért él, állandóan a maximumon túl teljesítene és nem tud éles határvonalat húzni a hivatása és a magánélete között. Ám az sem célravezető, ha a munkavégzésében csak a fizetése felvétele motiválja. A lelkesedést teljesen mellőző munkavégzés könnyen kiégéshez vezet, ami idővel nemcsak teljesítménycsökkenést, hanem egészségügyi problémákat is előidézhet.
Az egyensúly helyreállításában, a hatékonyabb időkezelési struktúra elsajátításában segíthet az AGORA Intézet Work Life Balance képzése. A tréningen a résztvevők szembesülnek a saját időgazdálkodási stratégiájukkal, majd megtanulnak egy előnyösebb szemléletet, amelyet sikerrel alkalmazhatnak a mindennapok során.